Valóságfúrások román és magyar módra, kései társkeresés, nyomozás Fincherrel a svéd, mással a német történelemben.
East side stories
Az egykori Hajónapló projektből (12 író novellájából 12 rendező csinált tévés kisfilmet) négy került ebbe a (az amúgy 2010-es) válogatásba, mely a honnan jöttünk, hová kerültünk kérdését feszegeti társadalmilag. A valóság tehát a téma, és a megvalósítás több, mint érdekes - Bollók Csaba a kisfilmjét még tovább osztotta háromfelé, Török Ferenc egy néni és egy egész generáció postai kalandjait mondja el Spiró György novellájával, Bodzsár Márk egy cégvezető furcsa egóját és az abból kivetülő világot érezte adekvátnak helyhez és időhöz, míg Hajdu Szabolcs egy Tar Sándor-novellával a "leszakadóban lévő rétegek" (azaz kezdő munkanélküliek és/vagy alkoholisták) sorsába enged bepillantást nyerni. Biztos mindenkinek más stílus és megközelítés jön be, az biztos, hogy a négy film négy különböző látásmóddal készült.
(Bodzsár Márk filmjének előzetese:)
Legjobb szándék
A román filmek új hulláma valóságközeli történeteket hozott, melyben azért gyakran ott volt a rendezők fanyar, groteszk világlátása. Nincs ez másként Adrian Sitaru filmjeivel sem, akinek Sporthorgászat című filmjét tavaly mutatták be a mozik. A legjobb szándék története nagyon vékonyka: egy fiatalember, Alex anyja kórházba kerül agyvérzés gyanújával, amire persze a fia rögtön odautazik hozzá. Elindul egy nagy családi-baráti kavarás a betegség körül, bár az édesanya egész jól van. Ennyi, de mégsem unalmas a film, bár tény, nem egy Mission Impossible-rész. A rengeteg párbeszéd, kis groteszk jelenet mellett mégis van valami komolysága a filmnek, ahogy egyre hangsúlyosabb lesz az idő, pusztulás, az elmúlás, de mindezt a hétköznapok banalitásával keverve kapjuk meg, szó sincs komor ünnepélyességről - ismét egy kis játékot kapunk a valósággal. A filmben jó látni a jó román színészek mellett jó magyarokat is: Szikszai Rémuszt, Tóth Orsit, illetve az élete legeszköztelenebb kis szerepét megkapó Török-Illyés Orsolyát is.
Szűz vonalban
Jó dolog szójátékokat gyártani, a magyar filmcímek pedig már-már kényszeresen szójátékosak, hát most megkímélhettek volna minket tőle a forgalmazók - a Somewhere Tonight (Valahol, ma este) nem olyan film, mint a címéből következtethetünk. Nem az Amerikai pite rokona, nem is valamiféle bugyuta tiniromantikáról szól, hanem két korosabb emberről - egyikük (a férfi) még nem élte át a testi szerelem örömeit, másikuk (a nő) pedig depressziós és magányos. A telefonszexre és beszélgetésre éhes két telefon így talál egymásra persze rengeteg humoros és lélekbe markoló mondat közepette. De vajon a két ember is egymásra talál? Avagy van-e tökéletesebb szerelem annál, mint amikor csak hangról és szóból ismerjük a másikat, a többit pedig elképzelhetjük? Az elsurdásodó John Turturro és Katherine Borowitz jutalomjátéka magányos szíveknek és aranylakodalom előtt állóknak egyaránt.
A tetovált lány
A hét nagyágyúja David Fincher remake-je, amit a pár éve készült Niels Arden Oplev-film ihletett. Az nagy siker lett, főszereplői már Hollywoodban is befutottak (Michael Nyqvist sorra játssza a rosszfiúkat, Noomi Rapace-t pedig az új Sherlock Holmes-filmben láthattuk), Fincher fogta magát, és ugyanott megcsinálta ugyanazt még egyszer, Daniel Craiggel, A közösségi hálóban felfedezett Rooney Marával (aki Scarlett Johanssont, Carey Mulligant, Natalie Portmant ütötte ki a szerepért folyó versenyben), Christopher Plummerrel, Stellan Skarsgarddal. Egy felsült oknyomozó újságírót kéret magához egy óriasi svéd ipari konszern feje, hogy segítsen felkutatni évtizedekkel ezelőtt eltűnt unokahúgát, akit gyanúja szerint egy rokona ölt meg - a nyomozás által pedig a családi és a svéd történelembe (és valamennyire az emberi lélek bugyraiba) is beláthatunk. A történetbe pedig belép egy punk, mufurc, kompjúterzseni lány is. Stieg Larsson világhírű könyvének második megfilmesedése Fincher-i alapossággal készült, de aki látta az elsőt, annak szerintem kicsit csalódás ez a 158 (!) perc. Aki pedig Fincher miatt nézné meg a filmet - hát az nagyon fog csalódni. A Hetedik vagy a Harcosok klubja fényévekre van ettől a filmtől (kivéve a főcímet).
Vörös Hadsereg Frakció
Kik voltak azok a fiatalok, akik a 60-as évek NSZK-jában radikálisan szembefordultak a fennálló rendszerrel, apáik-anyáik nácizmustól megérintett-összemocskolódott generációjával, hogy aztán a Vörös Hadsereg Frakció nevű terrorszervezetbe tömörülve egyre nehezebben magyarázható tetteket, gyilkosságokat kövessenek el? Ez a film leginkább erről szól - hogy hogyan alakulnak át a szabadságért rajongó, politikailag igen aktív gyerekek ideológiai lőporral felszerelt gyilkosokká. Andres Veiel filmje nem az első és nem az utolsó abban a sorban, ami a németek múltelemző, önkérdező, sőt -faggató mániákus tevékenysége alakított ki. A film elsősorban nem krónika, hanem lélektani dráma, ezért érdemes vázlatosan felwikipédiázni a szervezet történetét, ha valaki csak úgy háttértudás nélkül beülne a filmre, mert sok dolog inkább csak utalások szintjén szerepel benne (elvégre a német közönség jól ismeri a saját történelmét).