Hét, azaz: három családi, egy romantikus kaland-, egy néma-, két szexuálisan túlfűtött és egy művészfilm érkezik - minden napra egy.
Utazás a rejtélyes szigetre
Szép, mint Jules Verne és Dwayne "The Rock" Johnson találkozása a boncasztalon, avagy nyugdíjas Indiana Jones menni 3D, még avagyabb hogy csináljunk családi filmet úgy, hogy családon a városi playboytól a falusi nagymamáig mindenkire gondolunk? Hát így, felhívnám a figyelmet Michael Caine és The Rock együttes szerepeltetésére, ami olyan, mintha Ganxsta Zoleet és Törőcsik Marit sikerülne egy filmbe összehozni (meg kéne próbálni). Felhívom a figyelmet még az előzetesre, ami szerintem túl sok mindent mond el a a filmről - ha akarom lelő pár poént, ha akarom, érzékeltetni tudja ennek a nagyívű vállalkozásnak a kudarcát is (kettő és fél perc alatt). De akinek a héten el kell vinnie a falusi nagyit/kisvárosi vámpírhívő unokahugicát stb. valahová, az fellélegezhet. A film kritikáját itt olvashatja el.
Kémes hármas
A hét vígjátékának ígérkezik ez a film, melyben két CIA-ügynök - most szinte minden hétre jut egy, úgy látszik, a Cég készül valamire, és előre szidolozza a reputációját -, úgyis mint Tom Hardy (Eredet, Suszter, szabó, baka, kém) és Chris Pine (Star Trek, Vakrandi) egy és ugyanazon nőbe (Reese Witherspoon) szeret bele, és úgy döntenek, a legjobb, ha győz a jobbik. És ez a szerelmi vetélkedés nagyjából a harmadik világháborúnak megfelelő felfordulással jár (lásd angol cím: this means war, azaz "ez azt jelenti, háború lesz"). A film minden kételkedésre megadná az okot, két dolog bizonytalanítja el az embert: Reese Witherspoon általában jó filmekben játszik, és: az előzetes. Akkor ez mégis jó film lesz? A kritikát olvassa el itt.
Shame - A szégyentelen
Szegény magyar cím nem sikerült túl jól, de hát érthető is a (stílusosan) nagy igyekezet utáni nyögés, mert erről a filmről sokáig sokan beszéltek, hogy hát itt hány tabu hullik le, és hány országban lehetett csak a négyperces, cenzúrázott verziót levetíteni stb. A témája ugyanis - hát itt zavarba jövök, mert az szokás mondani, a szexfüggés, de igazából Steve McQueen rendező nem mond sok mindent róla. Kétségtelen, a főhős Brandon nem az a kifejezett hűséges típus, bár igazából nincs kit megcsalnia. Akkor hát a magányáról szólna a film? Netán a lánytestvéréhez (Carey Mulligan remek alakítása) fűződő furcsa viszonyáról? Az elidegenedésről? A fogyasztói társadalomról? A szégyenről? Mintha mindenről akarna, és semmiről se tudna. Mondjuk azt, az év filmes lufijának kipukkadása? Nem, azért sokaknak épp arról szól ez a dolog, amire jegyet váltanak: Michael Fassbender meztelen hátsójáról, hogy a többit már ne is említsem. A filmhez készült kritikát itt olvashatja.
The Artist - A némafilmes
A némafilm hálás téma, főleg Amerikában ahol mindig olyan jól el lehet mondani társaságban, családban: "Láttam egy kedves filmet a moziról." Ez magyarázhatja Michael Haznavicius filmjének döbbenetes sikerét (gazdaságilag: eddig ötször annyi a bevétel, mint a kiadás, illetve 10 Oscar-jelölés, 7 BAFTA-díj, Arany Pálma Cannes-ban a főszereplő Jean Dujardinnek, Európai Filmdíj, Golden Globe, megszámlálhatatlan kritikusi díj), no meg persze az, hogy tényleg jó, kedves szórakoztató a történet, a film, melyben egy tipikus némafilmes lírai szerelmi történet a nagy sztár, George Valentin (ismertebb nevén Rudolf Valentino) és Peppy Miller (Bérénice Bejo) között, ami egyben a némafilmhez költött szerenád is egyben. Egyszerű, szellemes, kedves - hogy annyira jó-e, ahogy azt a díjözön mutatja, ne menjünk bele, mert félrevisz. Ami biztos: a kutya-Oscar 2012-ben nem mehet máshoz, mint az egykori cirkuszi kutyához, Uggie-hoz, aki állítólag visszavonulását fontolgatja (2011-ben egyébként Cannes-ban Palm Dogot nyert, de tényleg - a filmben nyújtott szereplés miatt már mozgalom is alakult az állati filmes díjak meghonosításáért). És a zene is tökéletes. Én erre mennék el a gyerekkel. Olvassa el itt kritikánkat.
Mindenki szereti a bálnákat
Igen, a cím igazat beszél, szereti őket a média, a Greenpeace, a társadalom, nagyok, bumfordiak, titokzatosak, ártatlanok - a lelkiismeretünk megtestesítői ők. Szeretjük megmenteni őket, ha partra sodródnak, vagy ha beszorulnak a jég alá. Ugyanakkor a szomszédban élő magányos néni megfagy a lakásában, de mi... jaj, elkalandoztam, hagyjuk a negativitást, a cinizmust. Itt ez a lírai történet, ami mindenkit kedvesebbé, jobbá, puhábbá tesz, meg lehet rajta hatódni, Drew Barrymore játssza benne a főszerepet, meg az a három bálna, akik beszorulnak a sarki jég alá valahol Amerikában, és gyorsan ki kell őket szabadítani, mielőtt a tenger végleg bezárul felettük. Megdobban a szív. A kritikát itt találja.
Aurora
Cristi Puiu a román filmes új hullám egyik vezető alakja, neki köszönhetjük az egyik első, áttörést hozó filmet, a Lazarescú úr halálát. Rá sem jellemző más stílus, mint a kissé tán megmerevedni látszó román filmre: valósághoz kötődés, egyszerű, mégis rafinált filmnyelv. Szögezzük le: legyen ez a filmje bármilyen jó is, kevesen fogják megnézni. Mivel ma háromórás művészfilmet kevesen néznek. De Puiu nem öncélúan felejtette otthon a filmes ollóját - ő "csak" egy komoly filmes. Olyannyira, hogy a főszerepet is ő játssza - egész kiválóan. Viorel reggel felébred, és a film végére elérkezik valahová - közben pedig furcsa, sokszor rejtélyes dolgok történnek, de leginkább az élet folyik. Amely folyás Viorel úrnak valahogy nem klappol, úgy tűnik. Ez a film amilyen hosszú, olyan zárkózott, olyan érzékeny. Megnézni embert próbáló teljesítmény, de olyan élmény, amit egyszer nemcsak megéri megszerezni, de nagyon sokat is ad. A keveseknek. A film kritikáját itt találja.
Családban marad
A cím nagyon vicces, ha tudjuk, hogy egy amolyan délszlávosan kisiklott-átértelmezett mesterséges megtermékenyítésre utal. Egy festő apa a kórházban kileheli lelkét, miközben fiai a kezében lévő papíron szereplő erotikus rajzokon rötyögnek - micsoda életttelien ordenáré nyitány.
A két fiú lesz aztán a megtermékenyítő buli két szereplője, meg sok másé is - Miki Manojlovics 2008-as Szerelemhajó című filmje már egyszer borzolta a kedélyeket (le is vette műsoráról az Uránia a díszpremieren (EU, Duna, miegymás) a nézők egy részét a terem elhagyására késztető alkotást), és most sem shekespeare-i monológokat mond, hanem a női testeken munkálkodik.
Vérbő komédia ez, ami a balkáni nyomorúság és nagykanállal lapátolt élet dokumentuma inkább, mint tökéletesre gyúrt vígjáték. (Bevállalósabb előzetes itt )