30°C

Megszületik Sinkovits Imre (1928)

  • Átszerkesztett képek, montázsok 2006

    Átszerkesztett képek, montázsok 2006


„Sinkovits Imre Sámson-i erejű óriása a magyar színművészetnek. Most, hogy földi pályafutása véget ért: fényéveinek korszaka kezdődik. Az életmű sugárzása - alkotójának csillagtávolából is. Sinkovits Imrét az Idő kiemeli közülünk és korának szorításából.

Földi hiúságok vásárosai, kikiáltói és kulturális „népmanjai” az ő magasságát már nem érik el. Rajongói nem kérhetnek tőle autógrammot, de mindenkor megfürdethetik arcukat az életmű felénk áradó sugárzásában.” Sütő András író gondolatai ezek 2001 januárjából, a nagy színészóriás halálát követően.

Sinkovits nem pusztán megszámlálhatatlan film- és színházi szerepe, valamint szinkronhangja miatt volt korszakalkotó személyiség, hanem hazája iránti szeretete, hitvallása és alázatossága miatt is. 1956-ban az október 23-i események egyik központi figurájává vált a Nemzeti dal elszavalásával.

A Kossuth-díjas színész, a Nemzet Színésze 1928. szeptember 21-én született Kispesten, egy családi kisvendéglőben. Szülei – Göndöcs Terézia és Sinkovits Jenő főpincér - Vas megyéből származtak, igaz anyja szülőhelye, Sterm "főszereplőnk" születésekor már Ausztriához tartozott. Szülei azért menekültek Budapestre, mert házasságukat ellenezték. A gazdasági válság a 30-as években tönkretette a családi vállalkozást, nehéz időszak következett, de amikor Sinkovits Imre az Árpád Gimnáziumba került, apja már az Ilkovics étterem főpincéreként dolgozott, és addigra megszületett öccse, László is, majd később Katalin húga. A gimnáziumban cserkész lett, és elmondása szerint ez sok mindenre megtanította.

A leventemozgalomban is részt vett a II. világháború idején, de a cserkészet jobban vonzotta. Egy leventegyakorlat után, mikor diáktársai előtt egy oktató a neve miatt megalázta édesapja felvetette, hogy meg kellene változtatniuk a családnevüket. Sinkovits így reagált: „Nem! Édesapám! Most már csak azért is ezzel a névvel mutatom meg!”

Sinkovits szavalja Arany A walesi bárdok című balladáját:

A háború alatt kármegfigyelő volt a margitszigeti víztoronyban és a szemlőhegyi víztározónál, majd a család Somogy megyébe költözött Horvátnádaljára, rokonokhoz. Ott hadimunkára fogták, lövészárkot ásott. Háromszor is megszökött az orosz fogság elől, mígnem véget ért a háború. A gimnáziumot 1945-ben folytatta, majd két év múlva leérettségizett.

Azonnal felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben diplomázott. Olyan mesterektől tanulhatott, mint Abonyi Géza, Gellért Endre, Somlay Artúr, Bajor Gizi, Makláry Zoltán, Kiss Manyi.

Ebben az évben rögtön a Nemzeti Színházhoz szerződött (korábban a Belvárosi Színházban és az Ifjúsági Színházban már játszott), és feleségül vette Gombos Katalint, aki szintén a színészpályát választotta. A Nemzetiben olyan művészek vették körül, mint Kállai Ferenc, Raksányi Gellért, Horkai István vagy Ferrari Violetta. Háy Gyula Az élet hídja című drámájában lépett először a Nemzeti színpadára.

Tehetségére hamar felfigyelt a közönség és a színikritikusok is. Olyan szerepekben tűnt fel, mint Kurrah a Csongor és Tündéből, Fortinbras a Hamletből vagy Caius Cassius a Julius Caesarból. Egyre jelentősebb szerepeket kapott, 1964-ben már ő játszotta Ádámot az Ember tragédiájában, egy másik Madách-darabban, a Mózesben pedig a címszerepet kapta. Az utóbbi drámában több mint 700 alkalommal láthatta a közönség.

1956. október 23-án sok más színésztársával együtt Sinkovits is csatlakozott a Műegyetem diákjainak kezdeményezéséhez, a Petőfi-szobornál elszavalta a Nemzeti dalt, amely a forradalom egyik jellegzetes momentumainak egyikévé vált. A megtorlás nem maradt el, a szavalatért Sinkovits Imrére színházi eltiltás várt. El kellett hagynia a Nemzeti Színházat, a József Attila Színház társulatához szegődött. Olyan szerepeket játszott ott, mint Shakespeare Macbethjének főszerepe vagy a Rómeó és Júlia Lőrinc barátja.

Az eltiltást követően visszatért a Nemzetihez, ahol többek között Németh László és Sütő András darabjaiban kapott szerepet, utóbbi drámái nagy hatással voltak rá, így az íróval szoros barátság és munkakapcsolat alakult ki.

Klasszikus Kállai Ferenccel és Moór Mariannal:

1949-ben forgatta első filmjét, az Úttörőket, melyet soha nem mutatnak be. 1965-ben Keleti Márton rendezésében egyik legfontosabb és legemlékezetesebb alakítását nyújtotta A tizedes meg a többiek című vígjátékban, Molnár tizedes szerepében. Várkonyi Zoltán 1968-ban filmesíti meg Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényét, melyben Sinkovits Imre kapta Dobó István szerepét. Szintén emlékezetes Örkény Tóték című regényének adaptációjában, az Isten hozta, őrnagy úr! című filmben nyújtott alakítása, ahol Tót Lajost személyesítette meg.

Sokan szívesen emlékeznek a Dorottya című, 1973-as filmre, ahol Gobbi Hildával szerepelt közösen, vagy a Retúr című mozira, ahol Agárdy Gáborral, Bárdy Györggyel, Kibédi Ervinnel és Gera Zoltánnal körbevonatozzák az országot. A fiatalabb korosztály az Egri csillagok mellett a Honfoglalás című újkori filmben láthatta Álmos megformálójaként. Pályája derekán a drámai szerepek mellett feltűnt kabaréjelenetekben is. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház tagja volt. 2001. január 18-án halt meg, egy nappal korábban még játszott a színpadon.

Mellékhatás Szombathy Gyulával és Tábori Nórával:

Szinkronszerepei közül kiemelkedik Anthony Queen vagy éppen a Hupikék Törpikék Törpapája hangjának kölcsönzése. Ez a két szinkronszerep tökéletesen passzol alkatához és az évek hosszú sora alatt kialakult személyiségéhez, karakteréhez: igazi bölcs volt, egy „nagy öreg”, aki iránt a tisztelet egyértelmű volt minden korosztály számára.

Testvére, Sinkó László remek karakterszínész. Sinkovits Imrének két gyermeke született, Marianne, valamint András. Utóbbi Sinkovits-Vitay András néven inkább szinkronszerepei (például Chandler a Jóbarátokból) révén ismert színész.

Sinkovits Imre elismerései:

Jászai Mari-díj (1955, 1962), Filmkritikusok díja (1961, 1965), Kossuth-díj (1966), Érdemes művész (1970), Kiváló művész (1974), Kazinczy-díj (1983), a Nemzeti Színház örökös tagja (1989), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1992), Magyar Örökség-díj (1996), Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, polgári tagozat (1998), Sík Ferenc-emlékgyűrű (1998), a Nemzet Színésze (2000).

AJÁNLOTT LINKEK:

Sinkovits Imre életpályája
Sinkovits Imre összes szerepe
Színészkönyvtár - Sinkovits

Aktuális ajánlatok [x]

Ajánlott lap.hu oldalak: