Mit kezd azzal, hogy elsőként az évértékelői sorában nem az MSZP-t, hanem egy abból nemrég kivált, új pártot képvisel?
Egy éve még sokkal nagyobb izgalom vette körül Gyurcsány évértékelőjét. Akkor még volt ok, amiért a sajtó is, az elemzők is kíváncsian várták a korábbi miniszterelnök szavait. A legtöbben arra számítottak, hogy a pártszakadás témájában érkezik valamiféle egyértelmű eligazítás. Ehelyett a hallgatóság csupán némi nyelvi leleménybe csomagolva és egy másfél órás beszéddel körítve azt a választ kapta, hogy még nincs válasz.
Az izgalom azóta elült, és ez érezhető volt a beszédet övező érdeklődésben is. Közel sem kerestek annyian, közel sem volt annyi pörgés, mint egy éve. Csak a kerhíradókat tudtam megnézni este, ahol valamikor az adás 23. és 25. perce között számoltak be az eseményről. Nincs mit csodálkozni ezen. A kialakult új helyzetben, az új párt létrejöttével nagyot esett Gyurcsány minden akciójának hírértéke. Ez a beszéd is kevés meglepő, vagy újszerű elemet tartalmazott. Engem speciel meglepett, hogy három nappal egy ember temetése után, legyen ő Csurka István, vagy bárki más, valaki jó ötletnek tartja, hogy beszédében negatív szimbólumként hivatkozzon rá.
Igazán egyetlen új és ettől érdekes körülménye volt ennek a beszédnek: mit kezd Gyurcsány azzal, hogy elsőként az évértékelői sorában nem az MSZP-t, hanem egy abból nemrég kivált, új pártot képvisel? Tovább fókuszálva lényegében egyetlen mondatra szeretném a figyelmet felhívni a beszédből. Nagy Józsi (aki egész biztosan Magyarország első számú pártrendezvény-tudósítója) szokásosan sziporkázó beszámolójából tudom, hogy a DK szándéka szerint a „magyar baloldal legnagyobb, a demokratikus középet megszervező pártja” akar lenni. Ez egy teljesen logikus, és meglepőnek semmiképp nem nevezhető ambíció egy most rajthoz álló, versengő baloldali párt esetében.
Csakhogy, van még valaki ezen a piacon, aki szintén a baloldal legnagyobb, és minden bizonnyal a demokratikus centrumot is egyúttal szívesen megszervező pártja kíván lenni, ők a volt kormányfő által faképnél hagyott régi szocialisták. Tegyük mindjárt hozzá, ebben a versenyben jelen pillanatban markáns előnnyel vezetnek is, a legutóbbi mérésünk szerint a DK-nál bő négyszer több ember választaná az MSZP, ha most kéne szavaznia.
Ahhoz, hogy a DK Gyurcsány által kitűzött célja teljesüljön, egész biztosan az MSZP kárára kéne gyarapodni. Olyat ugyanis igen ritkán látunk, hogy egy karakteresen az egyik oldalon álló politikai erő közvetlenül a másik oldalról szedjen el minden átmenet nélkül választókat. A DK jövőbeni gyarapodásának így jellemzően két forrása lehet. A leginkább nyilvánvaló kör a szocialisták támogatói, akiknek nem kéne nagy kanyarral az új párt irányába fordulni. A másik kör a jelenlegi bizonytalanok tábora. Közülük azonban azok, akik egy bármilyen baloldali párt felé kacsingatnak, nyilván nagyon érdekesek a gyarapodási szándékot szintén nem nélkülöző MSZP számára. Ezeket a potenciális voksolókat bizonyára nem fogják előzékenyen átengedni az új kihívó számára.
Akkor, amikor a baloldali egységről, mint a jelenlegi hatalom leváltásának egyetlen esélyéről sok szó esik, egy ilyen kódolt, és most Gyurcsány Ferenc beszédében hangsúlyos helyen is beharangozott párharc nem sok jót ígér. Egyszerre kihívni és leelőzni próbálni a másikat, aki jelen pillanatban az egyetlen, még viszonylag biztosnak tekinthető választási szövetséges, és egyúttal vele együtt választást nyerni – nos, ez egy érdekes felállás, de nem tűnik úgy, mint a siker biztos receptje.