Szerelem francia, Tolsztoj amerikai módra, nehéz feladat megoldva, könnyű elrontva, Spielberg és Lucas pedig pofátlanok.
A szerelem művészete
Nincs olyan rendező, aki ne pepecselne valamit a szerelem körül, s ez a kór a franciákat sem kerülte el, sőt, ott kifejezetten illetlenség, ha valaki nem adja elő gondolatait a tárgykörben. Eric Rohmer nevét érdemes Emmanuel Mouret filmje elé biggyeszteni, mert igen hasonló a két filmes stílusa - hétköznapi, egyszerű, élettel és humorral, meg némi keserűséggel teli filmnyelvet beszélnek. Jaj, egy aranyos, szerelemről szóló film kapcsán filmnyelvről meg ilyesmikről írni! Hát Mouret elég jól bizonyítja azt a franciás sajátosságot, ahogy a legegyszerűbb dolgokról is képesek rengeteget beszélni, elemezni, boncolgatni, idézeteket, mottókat keríteni hozzá. És még csinálni is. Mármint a szerelmet. Ebben a több szálon futó, egymásba kapcsolódó kis történetek filmjében mindez benne van, néha kicsit szükségtelenül, néha jólesően túlbonyolítva. Humorral, olykor a háttérben bölcsességgel - olykor pedig szimpla okoskodással.
Aztán mindennek vége
Szegény Christopher Plummer, mintha neki szánták volna ezt a magyar címet, pedig ez a 2009-es film igazán nem tekinthető záróakkordnak az ő életműve végén, hisz még az is bőven lehet, hogy nemsokára újabb Oscar-díjnak örülhet. Itt leginkább annak, hogy Helen Mirrennel, James McAvoyjal, illetve Paul Giamattival járhatott a forgatáson közös stábbüfébe. Lev Tolsztoj életének utolsó idejéről látunk történetet, és a nagy horderőt a nagy nevek vannak hivatva jelezni. A történet viszont csapdában van, mivel a nagy nevek nagy gázsiját csak egy mindenkinek érthető, nem túl mélyre és részletekbe hatoló történet tudja csak visszahozni. Tehát mintha egy szappanoperában lennénk, Tolsztoj körül intrikák, pozícióharcok, magánéleti problémák, a tolsztojánusok mintha egy minnesotai szektából jöttek volna, éppen csak hogy füvet nem szívnak. Mindez pedig egy Barátok közt-ös hangulattal keveredik - a 20. század eleji Oroszországban.
Beszélnünk kell Kevinről
A hét (vagy a hónap) legjobb filmjét mutatja be nekünk a Szuez Film, mégpedig nem a habkönnyű szinglifilmek képviselőjét. Arról lenne szó, hogy hogy milyen kapcsolata van egy anyának a gyerekével. Pontosabban hogy a gonosz hogy kerül az emberbe. Vagy hogy a sors mennyire igazságos. Vagy mindhárom. Ami elég sok így egyszerre - sok-sok rendezőnek tört már bele ilyenbe a bicskája (lényegében a magyar művészfilmesek zöme ilyen filmeket szeretne csinálni, de nem szokott sikerülni). Lynne Ramsaynak pedig igen, nem is akárhogyan, úgyhogy a nevét berakjuk a Figyelemre méltó alkotók ritkán lakott halmazába. Volt persze neki egy Tilda Swintonja, egy John C. Reillyja, meg egy amerikai jelene, de a lényeget mégiscsak ő tette hozzá - ez egy elég tökéletesen megrendezett, képekben gondolkodó, működő film. Az emberről lényegében. Remélhetőleg eléri, amit a címében nekünk sugall - beszéljünk róla, a témájáról, a világáról, a kérdéseiről.
Fogadom
Érdekes és értékes története van ennek a filmnek, és nem szoktunk hozzá, de most ez a helyzet: ennek a hollywoodi filmnek a forgatókönyvét és a szereposztását rontották csak el. Nem nagyon, kicsit, de emiatt most nem egy jó, hanem egy közepes filmet próbálok meg ajánlani. Két fiatal éli ifjúházasi életét, amikor a legromantikusabb pillanatban balesetet szenvednek. A férfi megússza, a nő viszont amnéziás lesz, csak a régi dolgokra emlékszik vissza. A férjére nem, az esküvőjükre nem, spt arra sem, hogy mennyire máshogy él már egy ideje, mint rég. A férfinak meg kell próbálnia visszaszereznie őt, miközben feltűnik a lány láthatárán a rég nem látott két szülő, barátok, sőt még egy korábbi udvarló is. Rachel McAdamsnek én nem hiszem el, hogy formabontó, lázadó művész lenne, mint ahogy Channing Tatumnak sem, hogy színész (kettejük közül utóbbi a jobb meglepő módon). A történet pedig számos kisebb ziccert hagy ki - hogy aztán a végér mégis tanulhassunk belőle. De szórakozni sem ártott volna.
Hadak útján
Tehát nem. Legalább két Spielberget ismerünk, az egyik kísérletezik, a keskeny utat választja és megcsinálja az első filmjét a Párbajt, és van a gátlástalanul közönségfilmes Spielberg, aki a Jurassic Parkot teszi le az asztalra. A két személy különböző mértékben keveredik az életmű többi filmjében, most épp a közönségfilmes kerekedett felül, eléggé alulra nyomva a kockázatvállalót - amit csak sajnálni tudunk. A "ló a háborúban" képlet van olyan vérlázítóan hatásvadász, mint az "éhező kisgyerek szomorú kisfiú fejét simogatva locsolja anyja sírján a virágokat". Mondjuk én sok mindent meg tudok bocsátani annak a filmnek, amelyik összehozza Emily Watsont és Niels Arestrupöt. És persze Spielberg is csinálhat filmet a számlaszámára gondolván, bár nem hiszem, hogy likviditási gondjai lennének. Avagy csak egy Oscart szeretett volna összehozni Janusz Kaminski operatőrnek? Meglesz. Film meg legközelebb.
Star Wars I. rész: Baljós árnyak 3D
Ismét: tehát nem. Azért a pofátlanságnak is van határa: Spielberg legalább időről időre előáll valami értékelhetővel. De George Lucas már nem is újabb bőrt húzza le ugyanarról, a csontokat, a DNS-t főzi bele a levesbe. A Baljós árnyak a filmtörténelem egyik legjobban várt folytatása-előzménye volt, ennek is köszönhetően csalódást keltett, de annak is, hogy Lucas a pénzért odadobta az eredeti filmek lelkét, hangulatát. Nem volt persze könnyű feladat a Star Warsot továbbvinni, sőt a legnehezebbek közé tartozott, de mintha a léc alatt túl mélyen ugrott volna a versenyző. Most pedig itt a kudarc 3D-s verziója, most, amikor a 3D lecsengeni látszik, amikor megértették a filmet gyártó intézmények, hogy egy filmben a 3D önmagában nem elég, ahhoz koncepció kell, azt történetszinten kell kigondolni, nem elég csak berakni a számítógépbe a jeleneteket, aztán a többit a technika megoldja. (A munkálatok még 2010-ben indultak, a 3D felfutásai és dicsősége idején, de a szemek előtt akkor is csak a dollárkötegek lebeghettek.) Azt hagyjuk is, hogy Lucas hogy nyúlt bele utólag a képbe, hogy hazudott bele ott sem lévő figurákat - ha így folytatja, szép lassan lerombolja a saját renoméját. Szerencsére az első három Star Wars-film már történelem (más kérdés, hogy azok hogy fognak működni 3D-ben. Mert azok is sorra kerülnek).