Thomas Parnell 1927-ben kezdte meg a viszkózus folyadékokkal kapcsolatos kísérletét, és az eredményekre még mindig várunk.
A szurok viszkozitása nagyjából 230 milliárdszorosa a vízének
(Forrás: Queenslandi Egyetem)
Az ausztráliai Queenslandi Egyetem akkori professzora azt kívánta bemutatni, hogy - a közvélekedéssel ellentétben - a szurok szobahőmérsékleten folyékony és nem szilárd. A bizonyításhoz fogott némi olvasztott szurkot, majd három év lehűlési időt hagyva az anyagnak, elkezdte "átfolyatni" egy tölcséren.
Az első csepp nyolc évvel később esett le, a másodikra pedig további kilenc esztendőt kellett várni. A harmadik csepp elválása idején Parnell már halott volt, kísérlete azonban folytatódott - igaz, némi megszakítással.
A képen is látható szerkezethez nem nyúltak, csupán egy szekrény mélyére dugták el, ahonnan 1961-ben került elő John Mainstone-nak hála. A professzor az egyetemet 1975-re győzte meg, hogy az addigra történelminek számító kísérletet alakítsák állandó kiállítási darabbá.
Az igazán elszántak ma már webkamerán keresztül követhetik figyelemmel a roppant sűrű, de mégiscsak folyadéknak mondható anyag csepegését - az élmény szerintünk annál is jobb, mintha valaki egy növény fejlődését nézné egész nap. Mivel a kísérlet legutóbb 2000-ben cseppent egyet, a helyzet legközelebb valamikor 2013-ban lesz ismét érdekes.