92 éves korában elhunyt Camilla Williams, az első fekete bőrű operaénekesnő, aki neves amerikai társulat tagja volt.
A művészt vasárnap érte a halál bloomingtoni otthonában. Az Indianai Egyetem zenei fakultásának képviselője szerint Camilla Williams - aki professzor emeritusa volt az intézménynek - rákbetegségben szenvedett.
A Virginiából származó művésznő 12 évesen kezdett énekelni, és egy walesi énektanár fedezte fel, aki a szegregáció idején fehér lányokat tanított az iskolában, és külön foglalkozott néhány fekete bőrű kislánnyal. Williams a Virginiai Állami Egyetem hallgatójaként szerzett diplomát, és zenetanár lett belőle, majd 1942-ben philadelphiai ösztöndíjat ajánlottak neki.
Az énekesnő 1946. május 15-én debütált a New York City Opera színpadán a Pillangókisasszonyban. Az általános vélekedés szerint ez volt az első alkalom, hogy fekete bőrű operaénekesnő jeles társulattal lépett fel. Williams bemutatkozásával kilenc évvel előzte meg Marian Andersont, aki a még nevesebb Metropolitan Operában szerepelt a színpadon első fekete előadóként.
Camilla Williams Cso-cso-szánként debütált Puccini operájában, és ez is maradt leghíresebb szerepe, de játszott Leoncavallo darabjában, a Pagliacciban is, majd a Bohéméletben Mimit énekelte. 1948-ban Aidaként állt színpadra Verdi világhírű művében. Később rendszeresen lépett fel külföldön.
Az 1950-es és 1960-as években a polgárjogi mozgalmak ismert arca lett. 1963-ban ő énekelt Martin Luther King híres "Van egy álmom..." kezdetű beszéde előtt, majd egy évvel később akkor is, amikor a mozgalom vezetője megkapta a Nobel-békedíjat. Férje az a Charles Beaver ügyvéd volt, aki többek közt Malcolm X-et védte.
Camilla Williams 1970-ben vonult vissza a színpadtól. Ezt követően főiskolákon tanított New Yorkban, majd az Indianai Egyetem első fekete bőrű zeneprofesszora lett. A tanítással 1997-ben hagyott fel.